Az én történetem

Azt hittem, hogy nem vagyok rá alkalmas.
Elhittem, hogy egyedül képtelen lennék végigcsinálni.
Féltem vásárra vinni a bőröm.
Nem volt hitem, tudásom, tapasztalatom.
Sose volt elég időm, sem elég pénzem.
Még álmodozni se mertem…

álmaim, céljaim

Az én álmaim nagyon hétköznapiak:
egy ház a tó partján,
becsületes, életrevaló gyerekek,
szerető férj;
béke és mosoly a lelkemben.

Mit teszek érte?

Szenvedélyesen szeretem
a családomat,
a munkámat,
a házamat (a tóparton),
az életemet.
Szeretek tanulni és tanítani.
Béke van a lelkemben.

A te történeted

A te történeted nem az én történetem. Csak jó lenne valahogy kapcsolódni, és ezért közös pontokat keresünk. Hasonlóságokat.
A mások kudarca nem a te kudarcod.
Kár, hogy néha mégis magadra veszed és (helyette is) cipeled.

A siker pedig az, amit te annak élsz meg .

A te álmaid

Mondták már neked, hogy csak az idődet pocsékolod az álmodozással?
Hogy az ötleteid nem érnek egy fabatkát se?
Remény, ambíció vagy kifogások?
Kire hallgatsz?

Mit teszel érte?

Ha akarok valamit csinálni, akkor miért nem csinálom? Hát, mert akkor valószínűleg nem akarom. Lehet, hogy csak akarni akarom, hogy akarjam, de nem akarom. (Feldmár András)